Helytörténeti Kultúrmisszió – 51. rész: Ebszőny-puszta

A képen a következők lehetnek: égbolt, fa, növény, felhő, túra/szabadtéri és természet

Közeledünk a 2018-as évad végéhez, a novemberi-decemberi sűrű események közepette esélyes, hogy az idei utolsó epizódok egyikeként mutatjuk be Ebszőny-pusztát.

Rögtön az elején néhány szót a névről: A Bajnai úton járunk, a pincék dombjai alatt, az Únyi-patak partján. A török dúlás előtt Ebszőny település vélhetően ezen a környéken helyezkedett el sőt, a pincéki elágazásnál lévő csárda is Ebszőnyi csárda nevet viselte. Ebszőny-bánya településrész csupán a 20. század elején nyert létjogosultságot, de alapvetően az eredeti Ebszőny a mai Bajnai-út környékén és az azt övező dombokon terült el. A török dúlás következtében ez a falu is megsemmisült, a kiűzést követően a közigazgatás újraszervezésekor a 18. században több szomszédos dűlővel együtt (köztük a pincevölgyet) Tokodhoz csatolták. A múltat feltárva több történeti érdekesség is kapcsolódik ide: első körben természetesen nem mehetünk el a térségi szőlőtermesztés mellett, ezen a tájegységen a középkortól kezdve aktívan termesztettek szőlőt. A tájegység központjában helyezkedett el az Ebszőnyi-malom, Tokod malmai közül a legfelső. A mai sárisápi elágazástól nem messze volt megtalálható. Ezen a tájon húzódott keresztül 1892 és 1976 között a Tokod-Annavölgy vasútvonal, amelyhez egy sorompó és vonatjelentő őrházat építettek. Ez a fehér épület napjainkban is látható a sárisápi elágazás mellett. A szőlőműveléshez visszatérve: Az összefoglaló Ebszőny-puszta tájnév mellett a kataszteri térképen láthatunk több erre utaló megnevezést is: Elletési oldal, Szőllők alja, stb. Nem szűkölködik pincékben és présházakban sem a környék sőt, ezen a ponton kell említenünk a hajdani Szentkereszti búcsút is. Május első vasárnapján Tokod falu apraja-nagyja ezen a tájon keresztül sétált a Szentkereszti búcsúba, ahonnan hazafelé mindig megálltak a környék pincéinél egy kis piknikre, mulatozásra. Több különböző, szentkereszti búcsú alkalmával készült fotó lelhető fel a hajdani tokodi pincésekről. Név szerint néhány pincegazda, akinek ezen a környéken volt borászata: Juhász Máté, Reményi Mihály, Szűcs János, Czompál Lajos, Panczél Istók, Kapa László, Schalk Albert, Balla Jenő, Bitter család. 2018-ban október végén jártuk körbe a környéket, megörökítve az idei évi állapotát a tájnak, és felidézve a környék múltját, ebben segítségünkre volt Süveges Zoli bácsi, akinek ezúton köszönjük a történeteket. A pincék mellett végighaladva folyamatosan sodortak bennünket a százzal-gázzal osonó autók, ez bizony hajdan nem így volt. Az óriási forgalom mögött, lassan fák és bokrok által övezve bújnak meg a Bajnai út egykori nagy pincéi, melyek ajtajai felett a felirat: Jó szerencsét. A Körtvélyesi út sarkán tekintettük meg a közelmúltban létesült vallási témájú emlékművet, majd áttörve a sárisápi út irányába átkeltünk a patakon, majd a vasút töltésén tértünk vissza a pincéki buszmegállóhoz. A felderítés során felfedeztünk egy forrást is, amelynek így stílusosan “Október-forrás” nevet adtunk, örömmel konstatáltuk hogy a 126 éves vasúti épület még őrzi a szénszállítás emlékét, és természetesen mindenki örömére szolgál hogy kevésbé hanyatló, inkább aktív mezőgazdasági területről beszélünk. Ha valaki százzal-gázzal jön haza Bajna felől a hegyen, és az S-kanyarnál lévő 70-eshez ér, gondoljon arra hogy ez sem csak egy egyszerű táj, Ebszőny-pusztának is éppúgy megvan a története, legyen csak szó a malomról, az elletésről, a vasútról vagy a Szentkereszti búcsúról. Mind-mind érték, amelyeket kár feledni.

A Helytörténeti Kultúrmisszió során Tokod történelmi és természeti kincseit látogatjuk meg, fotógalériát készítve felidézzük azoknak történetét.

Comments

comments

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.