Helytörténeti Kultúrmisszió – 50. rész: A Tekerületi rét

A képen a következők lehetnek: szöveg, túra/szabadtéri és természet

A Tekerületi rét napjainkban Tokod falu egyik legösszetettebb tájegysége, nem véletlen hogy többszöri nekifutásra sikerült csak a teljesség kedvéért az összes részét felderíteni. Amíg a 19. század végén és a múlt század elején egy viszonylag egybefüggő mezőgazdasági területről beszélhettünk, napjainkra három elkülönülő részre bontható a tájegység.

Tekintsük őket sorban: A terület déli része a Táti utca, Kossuth Lajos utca, Borozó-árok és az Únyi-patak között található, egykönnyen nem lehet megközelíteni, hiszen minden irányból házak és magántelkek határolják, leginkább a Táti utca telkei nyúlnak be a területre, megközelítése egyedül a Borozó-árok medrén keresztül lehetséges. Ennek köszönhetően azonban a terület a lehatárolástól eltekintve érintetlen, jellege és szerkezete hasonlít a több évtizeddel ezelőtti arculatához. A tájegység déli részének határán (a főút felől) helyezkedett el az 1938-ban emelt Trianon-emlékmű, amely 1948-as átalakítását és áthelyezését követően azóta is Petőfi-szoborként funkcionál. Lépjünk egyet északi irányba. A Tekerületi rét középső részét délről az Únyi-patak, nyugatról a Malom utca (Pékmalom), keletről pedig a Rétre dűlő (későbbi TSZ területe) határolja. Ez a rész megközelíthető a Sashegy, Gégol irányából, vagy a Pékárka felől. Az Únyi-patak medre ezen a területen vesz több kanyarulatot Tát irányába. A terület egy része érintetlen a Pékmalom üzemen kívül helyezése és a meder átalakítása óta. Nyugati részén azonban több rendkívül hangulatos új építésű házat láthatunk. A falu lovardái közül az egyik ugyancsak itt található, továbbá ezen a területen foglal helyet a patakmeder gondozóinak főhadiszállása is, közismert nevükön a “vizesek.” A Barna medvével közvetlenül átellenben látható a címerben is szereplő jegenyefa. 80-100 évvel ezelőtt rengeteg ilyen fa tarkította a patakpartot, napjainkra alig maradt közülük. A középső rész legszórakoztatóbb része egyértelműen a Sashegy utca patak feletti hídja, és az azon szereplő feliratok voltak. Nem túl kulturált, de egyéni. Közvetlenül a patak hídjától északra található egy vallási témájú szoborcsoport a bokrok mögött, amelyről külön epizódban jelentkezünk. Egy újabb lépcsőfokkal északi irányba lépve sétálhatunk végig az Únyi-patak leginkább vadregényes szakaszán. Kb 50-60 éve érintetlen mederszakaszról beszélünk, ennek köszönhetően a természet a maga módján fejlődhetett. A patakmeder északi irányba húzódik Tát felé, ettől nyugatra a Sashegy utca házai, keletre pedig a Tekerületi rét északi része található. Ezen a helyen volt Tokod legalsó, úgynevezett “Kalló” vagy “Kalmár” malma, amelynek mára nyoma sincs, tekintve a meder 50-es évekbeli áthelyezését. Érdekesség azonban, hogy rátaláltunk annak a vasúti hídnak a maradványaira, amely a Sashegyi szénbányát kötötte össze Erzsébet aknával. Utunkat a patakmeder mentén a szennyvíztelepig illetőleg a táti határig folytattuk, a két település közigazgatási határa mentén igyekeztünk a TSZ út felé, amelyen pedig visszasétáltunk a Tekerületi rét “központjaként” szolgáló Barna macihoz, és környékére. Összegezve tehát a déli terület beépített magántelkek halmaza, a középső terület részben beépített, részben érintetlen patakpart, az északi rész pedig egybefüggő, nagyobb mezőgazdasági területek halmaza a TSZ-től nyugatra az Únyi-patak mentén. A terület felderítése még augusztus elején kezdődött meg, majd egy trópusi zápor félbeszakította, és október közepén fejeztük be a felderítést, melyben részt vett: Szabó Tamás, Posár Ede, Bunyik Tamás, Robotka Márk, Szépvölgyi Arnold, Robotka István és Faragó Ferenc.

A Helytörténeti Kultúrmisszió során Tokod történelmi és természeti kincseit látogatjuk meg, fotógalériát készítve felidézzük azoknak történetét.

Comments

comments

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.