Helytörténeti kultúrmisszió – 33. rész: A Miksic / Ótokod-Kelet


A nyugati terület felderítése után az első adandó alkalommal “pontot kellett tenni” a megkezdett projektre, így az ócska szutyok takony idő ellenére is szeptember első vasárnapján felderítettük a Miksicnek is nevezett (eddig nem derült ki, honnan a név) területet, ami a Doroggal határos földterületeket jelenti. A 19. század második felében és a 20. század elején virágzó szénbányák és bányászkolóniák voltak a területen, ezt a tényt megerősíti az album végén látható kataszteri térkép is. A kolóniával szomszédos területen volt egy járványkórház is, amely mára szintén a földdel egyenlő, a helyét körülbelül sikerült belőni ottjártunkkor.

A szóban forgó szénbánya nevezetesen a Gusztáv akna volt, amelynek széntelepeit később az altáróból fejtették le. A kataszteri térkép két kisebb tájat jelöl a területen, egyik az úgynevezett Sövénykút, amelynek neve viszonylag egyértelmű, ettől keletre pedig a Köles, egy ideig jókora szemétdomb, mára pedig a természetbe beleillő mesterséges, rekultivált dombot jelöl. Ez a domb az egész tájról jól látható, meghatározza a panorámát, kivéve akkor amikor épp rajta állunk. Térjünk rá a múlt vasárnapi látogatásra: a Sövénykút mellől indultunk (érdekesség, hogy itt az utak mintegy 200 éve ugyanazon a nyomvonalon húzódnak), először délkelet felé, Csolnok-Dorog irányába indultunk a Gusztáv akna nyomait keresve egy, a semmibe vezető, indokolatlanul leaszfaltozott úton. A végére érve konstatáltuk hogy tényleg a semmibe vezet, kicsit tovább körülnézve néhány, a keménymag által feltúrt lukakból ősrégi vascsavarok, és néhány szép darab barnaszén is előkerült. Az úton haladva egyébként lépten-nyomon belebotlottunk az egykori bányaművelésre utaló jelekbe: tégla- és betondarabok, gumiszalagok, és mindenféle kacat utalt itt az egykor virágzó bányászatra. Ezt követően a rekultivált kis dombra másztunk fel, amelynek oldalában, egy vízmosásban szép számú tengeri kövületet találtunk, csigákat, kagylókat egyaránt. Itt az újabb bizonyíték arra, hogy fölöttünk pár millió éve tengervíz volt. Körülvizslattunk a Miksicről is, majd a kis tavak maradványait néztük meg, amely mára tökéletes vaddisznó-tanyává alacsonyodott le. A Gete felőli domboldal lankásabb mint a falu felé lévő szomszédai, érdekesség viszont hogy a szomszédos mezőgazdasági telepről rendszeresen járnak ki tehenek, birkák legelni, gyönyörűen szinten tartják az aljnövényzetet. Összességében Ótokod felfedezését ezzel egy időre felfüggesztjük, hiszen innen keletre már dorogi földeken járunk, a következő hetekben visszatérünk a faluhoz közelebbi tájakhoz.



A Helytörténeti Kultúrmisszió során Tokod történelmi, természeti kincseit látogatjuk meg, fotógalériát készítve felidézzük azoknak történetét.

Comments

comments

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.