Helytörténeti kultúrmisszió – 29. rész: Ótokod-Nyugat

Tokod Falu Helytörténeti Kultúrmisszió fényképe.


Ótokod egy elég sokat emlegetett dűlője a Falunak, korábban kérték is, hogy mindenképpen legyen bemutató erről a tájegységről is. Mivel egyébként is a keleti határon járunk, aktuális volt a terület felderítése. Ez persze (ahogy számítottunk is rá), nem olyan egyszerű dolog, mint a korábbiakban volt, ugyanis Ótokod teli van csupa-csupa rejtélyes, érdekes domborzati formával, vizekkel, lukakkal, összességében minden arra utaló jel megvan itt, ami elég ahhoz, hogy akárhányszor járunk is erre, biztosak lehetünk benne hogy szinte egyáltalán nem ismerjük.

Hasonlóan rejtélyes szurdok volt a Süppedő is, amelynek teljes felderítése szintén meghaladja az emberi képességeinket. Visszatérve a szóban forgóhoz: Ótokodot nyugatról a Dankhegy és a Leshegy, északról az Oldalföldek, a Vajaskúti dűlő és a Szarkás, keletről a dorogi Mészkőhegy (Ótokod keleti határa jelenti egyben a történelmi Tokod-Dorog határt is), délről pedig a Gete vonulatai határolják. Hangsúlyos, hogy ebben az epizódban a területnek csak a nyugati felét tártuk fel, a keleti, úgynevezett Miksic felőli része külön képtárban lesz látható a felderítés után. Jelen galériában a táj egyedi, rendkívüli összetúrtságán kívül két különlegességét fedeztük fel: az egyik a történelmi Vilmos akna, amely egyike volt a Dorogi szénmedence első komoly termelő aknáinak, innen húzódott lóvasút a dunai rakodóra, és ebbe az aknába torkolott bele az 1896-ban kihajtott Tokodi Al-táró (bányaalagút) is. Ráleltünk egy, ehhez az aknához kapcsolódó szellőzőnyílásra, amely néhány évtizeddel ezelőtt akár még üzemelhetett is, hiszen az Altáró maga ma is üzemel ívóvízellátás céljávól, de erről egy külön epizódban írunk. A Vilmos aknának külön görpályás vasútja, és egy kisebb szénosztályozója is volt, sikerült a felderítéskor néhány tízméternyi pontossággal belőni, hogy ezek hol foglalhattak helyet, viszont a Vilmos-főakna helyét nem sikerült megtalálnunk, azt a részt visszavette a természet. A másik fontosabb nevezetesség a dűlőben maga az Ótokodi bányató. Örömmel mondhatjuk, hogy van víz a tóban, és vannak halak a tóban! Világos, hogy évtizedekkel ezelőtt, amíg a bánya több vizet nyomatott ki a talpunk alól, itt virágzó horgásztavak és erre épülő egyesület, valamint weekend házak is helyet foglaltak. Arra, hogy a tó miért és mikor szűnt meg létezni horgásztóként, nem találtunk még választ. Azt viszont biztosan kijelenthetjük, hogy egy cső ma is összeköti a tavat az Altáróval, és a csurgalékvizet a bányából ma is ide vezetik néha napján. Szólnak helyi legendák arról, hogy valamely Ótokodi bányalejáratba a német katonák a háború idején teherautókat, és nagy mennyiségű lőszert rejtettek el, amit aztán itt is hagytak. Hogy ennek van-e valóságalapja, nem tudjuk, viszont ha valaki több infóval rendelkezik akár erről, akár a tónak a történetéről, bátran ossza meg velünk! A fotózás során szinte minden percben jobbról-balról jöttek hangos dübörgéssel a crossmotorosok is, elég kedvelt terület ez a számukra egyaránt, napjainkban talán ők befolyásolják leginkább a felszínváltozást. A következőkben továbbhaladunk keletre, a Gusztáv akna és a Miksic környékét derítjük fel.



A Helytörténeti Kultúrmisszió során Tokod történelmi és természeti kincseit látogatjuk meg, fotógalériát készítve felidézzük azoknak történetét.

Comments

comments

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.